MÁRAI SÁNDOR: A BARÁTSÁGRÓL

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság.
A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát!
Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának.
A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit.
A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni.

Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság!
Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondottá: "Barátok voltunk, mert ő volt ő, s mert én voltam én!"
Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát szeret, de aki szeret, nem mindig barát!" Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában.
Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.

A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep!"